mogyoróormányos

vizuális típus vagyok. távoli barátnőm szüleihez kellett mennünk egy pakkért, amit nekünk hagyott ott. érkezésünk spontán történt, nem egyeztettük előre. szülőék köztudottan ügyelvén a rendre és tisztaságra, gyerekkézmentesítették a házat, az összes berendezési tárgy és bútor rikítóan fehér. már szürkületben értünk, csimotám kiugrott az autóból, miszerint kutyát simogatna, melynek szőre szintén fehér. hát csengettem. laza függönyelhúzás, kukucskáló szempárok, pár perc, majd megjelentek a bejárati ajtóban ők ketten. a kapuval szemben sajnos gyengének bizonyultam, nincs az a vállizom mely lazán, kinyitná a vendégcsalogató bejáratot.
tehát ajtó nyílik, kedves mosoly, mely arra mer következtetni, hogy felismert a winchester, majd a kapu apuka általi belső rásegítéstől kinyílván, szülői arc kissé lebiggyeszkedvén, ugyanis észrevették az eddig takarásban lévő gyerekfejet. az eddig ajtóban álló mama a csomagért sebtiben beszalad, majd ő is azonnal a kertben termett lazán behúzva maga mögött a lakásba invitáló következő ajtót. papának közben az ilyen esetekre megbeszélt jel leadva, kertész emberek lévén egy pár gumicsizma a teraszon hever, és a jel szerint papa gyors, sűrű sóhajtásokkal csizmába be, mama pedig apró léptekkel a kijárati kapu felé tipegve, közölte velem, hogy igazán beinvitálna minket, de sajnos mogyoróormányost kell menniük permetezni. mint mondtam volt, vizuális típus vagyok, elképzeltem egy apró mogyoró nagyságú elefánt külsejű teremtményt és csak sajnáltam, hogy nem figyeltem jobban a biológia órán, mert csak azt a buta kérdést tudtam feltenni, hogy "azok kártevők melyek sötétben jönnek elő?"anyuka arcából leolvasva, kettes alát kaptam, de azt is csak a bátorságomért. sasszézva kitoloncolódtunk a kapun, erősítve ezzel ormányosék táborát, hogy immár így együtt besorolódjunk a hívatlan vendégek rendjébe.