Váratlan

Piroska életében két fontos szabály van reggel. 1. Ne kelljen szólnia senkihez és ne kelljen csacsognia az élet kicsit se fontos dolgairól. 2. Mindennek úgy kell történnie, ahogy ő azt szeretné. A legkisebb kisiklás a reggeli rutinjából képes pikk-pakk idegbeteg nőszeméllyé változtatni. Van még egy aprócska probléma Piroska életében: hihetetlenül babonás. Minden apró jelnek, történésnek, változásnak jelentést tulajdonít. A könyvespolcán ott a Babonák nagy könyve, ha netalán segítségre lenne szüksége a felbukkanó jelek értelmezésében. Az említett okokból kifolyólag Piroskának sajnos ritkán indul jól a reggele.

7:30 csörög a vekker. Piroska kikel az ágyból. Irány a fürdőszoba, hogy minél hamarabb felébressze még öntudatlan tudatát. Belép a fürdőszobába és mit lát? A kistükröt , amit az ablak elé rakott le tegnap este, és persze az ablakot meg, ő hülye, nyitva felejtette éjszakára, és most darabokban hever a fürdőszoba hófehér padlóján. Piroska megmerevedik a félelemtől, nem mer belépni az ajtón, csak markolja az ajtófélfát. Annyira szorítja, hogy lassan belemélyednek a körmei a fába. Nem tudja mit csináljon. Ez nem fair, hogy már kora reggel ilyenekre kell ébrednie. Az ő agya ilyenkor még nem működik! Csak nézi és nézi az üvegcserepeket, és lassan elhatalmasodik rajta a kétségbeesés. És elindul egy aprócska könnycsepp a jobb szeme sarkából. De be kell látnia, nincs más választása, neki kell felsöpörni a törött üvegdarabokat, ha be akar jutni a fürdőszobába. Milyen jó is lenne ha két fürdőszobája lenne a kis garzonjában!

Önsajnálkozás közepette elindul a lapátért és a kis seprűért, amiket a mosogató alatti szekrényben tart. Ahogy kászálódna ki a mosogatópult alól, mert persze, hogy leghátul vannak, és szinte be kell bújni a szekrénybe, hogy elérje őket, rosszul méri fel, mikor emelheti már fel a fejét, és akkorát koppan a feje a mosogatólefolyóba, hogy kicsit megszédül, elveszti az egyensúlyát és már kinyúlva fekszik a mosogatópult alatt, mint egy béka. Újabb könnycseppek távoznak a szeméből. De mostmár a harag is elönteni Piroska testét. Nem, nem hagyhatja , hogy úrrá legyen rajta a kétségbeesés. Összeszedi magát a békahelyzetből és megpróbál kihátrálni újból a szekrényből.Már kint a feje amikor az ajtóba beveri a könyökét.

Habár nem is fáj annyira, Piroska éles fájdalommal sikolt fel. Megadva magát a szerencsétlen reggeli folyamatoknak, lekuporodva a mosogatópult elé, kitörnek belőle a könnycseppek tengerként ömölve végig az arcán. A törött tükör jut eszébe, hogy akkor most hét év szerencsétlenség vár rá, és ráadásul még a könyökét is beverte, ami meg váratlan vendéget jelent. De ő nem akar semmiféle váratlan látogatót, hét év szerencsétlenséget meg végképp nem. És ahogy a gondolatok cikáznak benne, még jobban elerednek a könnyei. Nincs más választása, ő ma nem megy be dolgozni. Itt fog ülni egész nap a padlón, a mosogató előtt, és elsiratja a következő hét évet.

És ekkor csöngetnek. A váratlan vendég máris itt van! Átfut az agyán, ha ez ilyen gyorsan bekövetkezett, akkor talán már mától szerencsétlen lesz az egész élete! Úgy gondolja nem nyit ajtót, mert akkor nincs váratlan vendég, és akkor talán a szerencsétlenségek is elkerülhetőek. Dörömbölnek az ajtón. Édesanyja szólal meg:

-Kislányom! Minden rendben? Engedj be! Hallom, hogy sírsz! Mi a baj? Megijesztesz!

Édesanyjánál édesebb váratlan vendég nem is lehetne. Szinte repül az ajtóig, hogy kinyithassa. Anyja nyakába omlik, és már sorolja is milyen szerencsétlenségek történtek vele.

-Jaj, drága kislányom, hiszen csak ez a baj! Minden rendben lesz! Összeszedjük a tükörszilánkokat, holdfénynél elássuk őket a hátsó udvarban, és már el is került a balszerencse!